Alig volt olyan ágazat a szolgáltató szektorban, amelyik humánerőforrás oldalról ne érezte volna meg a Covid következményeit. A rendezvénytechnikai iparágban is pont ez történt. A hátteret vizsgálva kirajzolódik, hogy ez a világjárvány nélkül is előbb-utóbb bekövetkezett volna. A pandémia csak felgyorsította ezt a folyamatot. A szakmának talán az utolsó pillanatban érkezett a jelzés, felhívva a figyelmet arra, hogy változtatni kell. A Visual Europe Groupnál is kiemelten kezelik ezt a problémát, mert a rendezvénytechnikai szolgáltatások területén a humánerőforrás a legnagyobb érték. Marton Tamással, a Visual Europe Production operatív igazgatójával beszélgettünk.
Mi történt az elmúlt két évben a rendezvénytechnikai iparágban?
Marton Tamás: Mi a pandémia előtti stábunkat teljes mértékben meg tudtuk tartani, azonban ez nem jelenti azt, hogy korábban ne éreztük volna a munkaerőpiaci problémákat. Láttuk, hogy a világjárvány következtében sokan elfordultak a szakmától, azonban mi úgy gondoljuk, hogy a „pályaelhagyás” jelenségére a COVID csupán rásegített. Nem védekezhetünk azzal, hogy emiatt szenvedünk munkaerőhiányban. Valójában ezt a deficitet a szakma idézte elő. Itt az idő, hogy szembenézzünk a tényekkel és ki kell mondanunk: annak az iparágnak, amelyik képzett, 10-20 éve lojális munkavállalókat elveszít, önvizsgálatot kell tartania. Évekkel ezelőtt – számos szektorral szemben – jelentős előnyöket tudtunk felmutatni. A kiemelkedő kereset – ami természetesen elképesztő teljesítményt, akár 2-300 munkaórát jelentett – kitűnő lehetőséget nyújtott a fiataloknak. Sokan először munka, vagy tanulás mellett a szabadidejükben jöttek dolgozni, majd végül váltottak, és főállásban maradtak nálunk. Ma ez már sokkal kevésbé jellemző.
Ma is vannak koncertek, rendezvények talán sokkal több is, mint 10-20 évvel ezelőtt. Mi változott?
Már közvetlenül a járvány előtti időszakra jellemző volt, hogy a tapasztalt technikusok, csak ritkán tudtak pozitívan nyilatkozni helyzetükről. A szakmában elérhető kereset összegszerűen átlagon felüli volt, azonban a ledolgozott óraszámot, a leterheltséget, a megélhetés érdekében hozott áldozatot nézve már nem ilyen egyértelmű a helyzet. A rendezvényszakma által diktált tempót egy darabig lehet bírni, de egyszer eljön a pillanat, amikor dönteni kell merre tovább. Ebben a döntésben „segített” sokaknak a COVID. Pillanatok alatt vált bizonytalanná a helyzet és azonnal váltottak. Ennek következtében találkoztak egy sokak által már régóta elfeledett munkakörnyezettel: kellő időben megkapott beosztások, tervezhetőbb szabadidő, aktív időtöltés a családdal, gyerekekkel, azaz a korábbihoz képest minőségibb élettel. Döntöttek: kevesebb pénzért ugyan, de a tervezhetőbb életet választják. S kétség nem férhet hozzá, ők mind értékes szakemberek voltak! Őket ma már nem lehet visszacsábítani a régi körülmények közé! Nemet mondanak a megkeresésekre. Az elmúlt években a többi ágazatban növekvő bérek miatt pedig már nincs akkora szakadék.
Nem lehet őket pótolni? Nem lehet az ágazatba csábítani új embereket?
A rendezvénytechnikai szektort kívülről szemlélő, azt mélységében nem ismerő embernek nem tudunk egy átfogó képet adni arról, mi is ez a szakma valójában. Ez talán – az előbb említett példák miatt – jelenleg nem is baj. Valószínűleg a továbbtanulók és pályaválasztók körében ez a szakterület perifériára került, kevésbé „látszódik”. Ez azt jelenti, hogy nincs valódi utánpótlás, a szakma bázis nélkül maradt! Továbbá érdekes kérdés az is, hogy vajon mit várnak el az X, Y, Z generáció tagjai.
Vannak érdeklődők, akik szívesen dolgoznának a szakmában, de sokszor azonban már az elején elrettentik őket. Pár hete például néhány fiatal egy zárt szakmai fórumon keresett munkát. Rengetegen hozzászóltak. Többen igyekeztek lebeszélni őket, csupán páran írtak támogató véleményt. Mi, a szakma képviselőiként nem dughatjuk homokba fejünket, szembe kell néznünk azzal, hogy a negatív hozzászólások is joggal születtek. Ezért számunkra kiemelten fontos, hogy először a szakmában dolgozók helyzetét rendezzük, hiszen ők azok, akik ennek a mesterségnek a hírét viszik.
A 2010-2020 közötti időszakban a teljes munkaerőpiac átalakult. Más iparágaknál a X, Y, Z generációból kiáramló aktív munkaerő csak pár százalékkal csökkent, ezzel szemben a rendezvényszakmában kritikus utánpótláshiány alakult ki. A fiatalabb generáció tagjai másképp gondolkoznak. Számukra a ’rock and roll’ életérzés nem jelent motivációt. Az sem dobja fel őket, hogy 20 óra munka után mehetnek kamiont pakolni a raktárba, majd 3 óra alvás után egy újabb buliban folytatják a fizikailag megterhelő munkát. Erre a korcsoportra jellemző, hogy van hobbijuk, buliznak, csajoznak, vagy épp családalapítást terveznek. Számukra a munka életük egy része, és nem kizárólagosan az életük! A mi felelősségünk vonzóvá tenni ezt a szakmát: megfelelő munkakörülmények, megbízhatóság, karrierlehetőség, biztonság. Jelenleg azt látjuk, hogy kizárólag a pénz motivációs ereje gyengült! A fiatalok emberibb munkakörnyezetet, kiszámíthatóságot, tervezhető életpályát, teljes mértékben bejelentett bért várnak el.
Az, hogy teljes mértékben bejelentett bért várnak, nem meglepő. Ez nem egy alapvető dolog?
Korábban ebben az iparágban nagyon elkötelezett, lojális, a szakmát tiszta szívből szerető, mondhatni „fanatikus” emberek dolgoztak. Mivel ez volt az életük, a munkáltatók közül – többen tudatosan, többen „lezserségből” – nem vették komolyan, vagy fogalmazzunk úgy, rugalmasan kezelték a szabályokat. Van egy 2020-as, COVID hatásait vizsgáló, anonim munkáltatói felmérés. A válaszokból az derült ki, hogy az iparágban a kifizetések nagyjából 30%-ában részben, vagy egészben „szürkén” vagy „feketén” történtek. Véleményem szerint ez nagyon magas arány. Ez nem fest túl jó képet a szakmáról, és egészen biztosan nem teszi vonzóvá. Ezt a számot drasztikusan vissza kell szorítani, hiszen a következményei hosszútávon nézve súlyosak. Mind a munkavállalói, mind a munkáltatói oldalról is problémákat okoz. A tisztán működő vállalkozásokat pedig versenyhátrányba hozza, méltatlanul megnehezítve helyzetüket. De sorolhatnánk a munkavállalói hátrányokat is: a COVID ebből az egyik legkomolyabb problémát mutatta meg. A szakmában dolgozók egyik napról a másikra vesztették el a megélhetéshez szükséges forrásukat, és a törvényes jogviszony hiánya miatt, esélyük sem maradt kompenzációra. Egy ilyen válsághelyzetben kizárólag a „tisztán” dolgozó cégek tudtak komoly előnyt felmutatni: a szektort érintő kedvezményeket igénybe véve, lehetőségük maradt a technikai stábok egy részét vagy akár a teljes egészét megtartani.
Az ágazat – rendezvénytechnika – nevében is benne van a technika. És ez az, ami az elmúlt 20 évben óriásit fejlődött. Emiatt a munkavállalóknak is felkészültebbnek kell lenniük. Jól gondolom?
Természetesen a technológiai fejlesztések, az innovatív megoldások ezt a szegmenst sem kerülik el. A legújabb trendek ismerete, a magas színvonalú szakértői tudás, a professzionalitás elengedhetetlen számunkra. A hazai rendezvénytechnikai szakma zászlóshajójaként fontosnak tartjuk, hogy technikusaink korszerű ismeretekkel rendelkezzenek. A dinamikusan fejlődő ágazatban dolgozók számára azonban nemcsak szellemi munkát jelent a technikusi lét, hanem kőkemény fizikai munkával társul. Ezt a kettőt egyben nagyon kevesen vállalják.
Nem lehet kettéválasztani a fizikai és szellemi munkát?
Fogalmazzunk úgy, hogy jelenleg ez csak a periférikus munkaterületeken valósítható meg: a képzett, rutinos operátorok és a kizárólag fizikai munkát végző „hand”-ek területén, de a szakma 95%-a e két véglet között helyezkedik el.
Nagy kérdés, hogy vajon szeretne-e egy fiatal, minimum 2-3 évet gályázni azért, hogy „ha minden összejön, és ha szerencséje van”, akkor a pakolás után jó esetben „gombozhat” is. A kreatív feladatokra vágyó pályakezdő fiatalok közül sokan nem szívesen kezdenék fizikailag megterhelő munkával pályafutásukat. Az aktív munkavállalók mindössze kis része vállalja egyszerre a fizikai- és a szellemi munkával járó terhelést. Ebből egyenesen következik, hogy az elérhető amúgy is csekély munkaerőbázis, még tovább szűkül. Ráadásul ezeket az embereket eddig meg sem tudtuk igazán szólítani. Ezen is szeretnénk változtatni a technikusi pálya átalakításával.
Pár éve még pékek, autószerelők, szakácsok, pincérek, kőművesek, egyetemi, főiskolai végzettségűek, vagy akár szakma nélküliek egyaránt jöttek. Nagyon változatos volt a kép, jellemzően azok jöttek, akik nem találták meg a számításaikat a saját szakmájukban. Ezt a szakma nagyon jól kamatoztatta, rengeteg különféle karakter van a szakmában. Azonban ma ezeken a területeken, egyre többen találják meg a számításukat, sőt, munkaerőhiány van. Lépnünk kell abban, hogy ha például egy, a rendezvényszakma után érdeklődő autószerelő a jelenlegi kezdő technikusi bér-elvárások-körülmények viszonyrendszerét megismeri, ne kapjon röhögőgörcsöt. Ma egy fiatal pályakezdő átlagosan 1 kerek napot tölt el a szakmában. Bejön, lát, hall, tapasztal, és ha nem tetszik neki azonnal továbbáll. Nagyon sokan kerültek úgy a szakmába, hogy másodállásként, vagy tanulás mellett dolgoztak rendezvényeken. Mára közülük sokan főállású technikusok. De ma már ez sem jellemző sajnos, pedig tökéletes lehetőség lehetne az utánpótlásra.
Akkor megvan a megoldás, magasabb bér, jobb munkakörülmények, életpálya.
Ha egy cég javítani akar a körülményeken, az komoly kiadást jelent, emiatt ez rövidtávon csökkenti a versenyképességét. Mi viszont hiszünk benne, hogy ez hosszútávon megtérülő befektetés, és piaci előnyhöz juttatja azt, aki előrelép.
Az utolsó pillanatban vagyunk: meg kell értenünk a szakmában dolgozókat. Meg kell értenünk a pályakezdő fiatalokat és a megszokásokat levetve újra kell gondolnunk a teljes rendszerünket. A pandémia utáni „restart” a szakma újragondolását is eredményezte. Ahol lehet, ott változtatnunk kell, ahol pedig nem lehet, ott az igazi „dealhez” meg kell találnunk a megfelelő ellentételezéseket, motivációs erőket. Ha ez az alap megvan, akkor a cégek már versenyre tudnak kelni egymással. Ebben a Visual Europe Production úttörő szerepet szeretne vállalni.
És vállal is?
Nem lennénk hitelesek, ha nem tennénk érte nap mint nap. Cégünknél egyedülálló módon elindult a Technikusi Reform Program. Ennek keretében a technikusi munkakör minden elemét felülvizsgáljuk. Ahol kell, a lehetőségekhez mérten változtatunk. Ez mindig is egy nehéz szakma marad, nem egy 8 órás irodai munka, de akik ezt választják ezzel tisztában vannak.
Azon kell dolgozni, hogy ez vállalható és hosszútávon élhető szakmai és privát életvitelt jelentsen. Nálunk – lehet, hogy ez triviálisan hangzik, – de minden technikus be van jelentve, tisztán kapja a bérét. Az elérhető nettó órabérek kezdőként nettó 2.000 Ft-tól indulnak, betanulás után a szakemberek nettó 3.000 Ft felett is tudnak keresni. A legtapasztaltabbak pedig nettó 4-4.500 Ft-ot kapnak óránként. Ez még magasabb is lehet, amennyiben valaki vezetőtechnikusként dolgozik a rendezvényeken, vagy amikor az ember nem a „saját ágyában” alszik. Arra külön napidíj is jár. Mi egész évben stabilan tudunk munkát biztosítani a stábnak és dolgozóinknak garantált bért is adunk, tehát a rendezvények tekintetében gyengébb hónapokban is anyagi biztonságot nyújtunk.
Látjuk, hogy nagyon sok probléma van az itthoni körülményekkel. A szállások, étkezések minősége sok esetben kifogásolható, már ha van a technikusnak ideje egyáltalán étkezni, aludni. Pedig külföldön és elvétve itthon is akad pozitív példa arra hogyan kell ellátást biztosítani a személyzet részére. Talán egyszer ebben is eljutunk oda, hogy mindenki megérti: minőségi munkát, csak elégedett, kipihent, „jól ellátott” személyzet tud végezni.
A technikusoknak mi szervezzük az étkezését, sőt, előírjuk, hogy milyen időtartamon belül kötelező megoldani az étkezési szüneteket, hosszabb napokon pedig térítjük is annak költségeit. Átalakítottuk a szervezeti és működési struktúránkat, a bérek mellett külön juttatásokat biztosítunk, és még sorolhatnám. Számunkra a humánerő fókuszban van. Cégünk emberközpontú hozzáállását jól mutatja, hogy eredményeket kívánunk elérni a tervezhetőség és a ledolgozott munkaórák csökkentésében. Emellett a pihenőidők és szabadságok területén is jó megoldásokat dolgoztunk ki, hiszen ezek alapvető munkavállalói igények. Kizárólag így várhatunk el minőségi munkát.
Nagyon fontos, hogy a technikusoknak átlátható karrierutat, életpálya modellt biztosítsunk. Ma, ha valaki bekerül a rendszerbe, transzparensen látja, hogy milyen szinteket, milyen tudással lehet elérni és ott milyen béreket lehet keresni. Valamint azt is látják, hogy ha ambíciókkal rendelkeznek a technikusi pályán kívül, milyen területekre léphetnek át: például avanzsálhat projektvezetővé, vagy akár account menedzserré is. Szinte az összes vezetőnk és menedzserünk technikusként kezdte a pályát annak idején, beleértve engem is.
Azt is látni kell, hogy ezt a csatát egyedül nem vívhatjuk meg. Szeretnénk nemcsak cégen belül, hanem cégen kívül, iparági szinten is megszólítani a kollégákat, döntéshozókat, szervezeteket. Olyan változást, amiből valóban profitálni tud a szakma, csak iparági összefogással lehet elérni. Mi azt látjuk, hogy a cégeknek intenzíven meg kell kezdeniük a munkát, majd összefogva, összehangolva azt a többi piaci szereplővel, ügynökségekkel, szervezőkkel, átfogó változásokat kell hozni. Ez a célunk, ezért csatlakozunk minden szakmai szervezethez és ezért vagyunk aktívan jelen minden szakmai eseményen. Legközelebb például a május 31-i „Rendezvény ReStart 2022.” esemény kerekasztal-beszélgetésein. Ez alkalommal az érdeklődőknek szeretnénk a technikusi oktatás témaköréről szóló szekcióban az álláspontunkat, tapasztalatainkat átadni, és megismerni a többi résztvevő véleményét, terveit. Különösen fontosnak tartjuk ezt most, hiszen saját képzési program kidolgozásán is dolgozunk.
